Azt írtam korábban, hogy a politikából kifogytak a civil tartalmak, vagy fel sem töltődtek. Pedig a politikai szervezetek a civil társadalom részei.
Állampolgárok összehajolnak, megbeszélik a közös ügyeiket, összefognak, szervezkednek és érvényesítik politikai akaratukat. Vagy úgy hogy megkeresik a pártokat, és kiválasztják azt a programot, ami megfelel annak, amit megbeszéltek egymás közt. Vagy, ha nem találnak ilyet, nem hisznek a régieknek, új szervezeteket alapítanak.
Vagy nem.
De akkor más állampolgárok érvényesítik (rajtuk) az akaratukat.
A civil társadalom önkéntes szociális és polgári csoportok, szervezetek és intézmények hálózata.
Nálunk ebből kevés van, és ami van, az is ritkán épül az állampolgárok ...
"A közügyekről csak információmorzsákkal rendelkező átlagembert egyre nehezebb meggyőzni arról, hogy a politikusok valóban az ő érdekeit –is- képviselik, és, hogy a politikában való részvétellel (pl. szavazás) el lehet érni valamit. Magyarország képviseleti demokráciában megválasztott politikusai mindig is azon az úton jártak, hogy a civilek „civilkedjenek”, és ne politizáljanak. A népesség és a politikai döntéshozók közti szakadék fokozatosan nyeli el a politikai intézmények legitimációját. Ezért így első látásra eléggé nehezen képzelhető el az, hogy a társadalmat aktivizálni lehet." Alex Kada írása.
Kép:
http://www.posterwomen.org/Posterwomen/?p=1654
A közéleti kommunikációnk több ezer éves hagyomány alapján a hierarchikus szerveződés mintázatait követi. Ez a hagyomány olyan mélyen van bennünk, hogy észre se vesszük, hogy ez szerint rendezzük el a közös kommunikációs helyzeteinket.
Ezért rábíznánk magunkat végre egy jó, alkalmas vezetőre, vezető személyben gondolkodunk, aki mögé sokan fel tudnak sorakozni, stb.
De ha állampolgárként ezt a hierarchikus mintát követjük csak, és nem tudunk máshogy működni, a legjobb vezetőre is rárakjuk a régi mintát.
A rendszerváltás kudarcának egyik legfontosabb oka ez. Nem alakult ki az a civil társadalom, ami maga termeli ki a politikai vezetőit, maga adja a politika mandátumát, s maga kontrollálja a politikai hatalmat. E helyett a ...
Három különböző problémamegoldó felkészültséggel él az ember:
Bemutattam őket egy korábbi bejegyzésben .
A felkészültségekben való részesedés (participáció) központi kérdése a kommunikáció participációs elméletének. Mindezek az élet szükséges feltételei, de életlehetőségeink különböznek, mert különböző ...