Én már nem ismerem a vér szagát
Amíg nem lehetünk biztonságban tőletek, nem lehettek biztonságban tőlünk
A minap a Hősök terén magyaráztam a szobrokat a lányomnak.Domschitz vezetéknévvel rendelkezünk mindketten, és ahogy egy jobber kommentelőm megjegyezte: a tántim nem Vereckénél jött az országba. És ezzel kétségbe vonta volna, hogy jogom van Magyarország állapotán aggódni. Szóval, az őseimben nagyobb részt német vér folyt, az enyémben úgy háromnegyed, a lányomban úgy fele-fele. És mert a történetmesélés identitás mesélés is, a szobroknál elkezdtem mondani, hogy ezek itt a mi magyar őseink, akik annak idején gyakran elkalandoztak és kirabolták a német őseinket. Erre a német őseink összefogtak és Augsburgnál jól elverték a magyar őseinket.
A lányom ezen jót nevetett. Örültem a nevetésének. Később jöttem rá, hogy az ő fejében ez egy egészséges, jó ízű, rokoni verekedés lehetett.
Nem tudta, hogy az őseink gyilkolni is szokták egymást.
Es erre utalna a cím.
A múltkor kiszámoltam, apám születésétől mostanáig hányszor borult fel Magyarország valamilyen csoportjának az élete. Apám 1915-ben született. Azóta volt első világháború, Tanácsköztársaság vörös terrorral, Trianon, fehér terror, 
zsidóüldözés, második világháború, német megszállás, nyilas terror, oroszok bejövetele, kitelepítés, Gulag, kommunista diktatúra, kuláküldözés, a polgárság vagyonának "kollektivizálása", a földek kollektivizálása, 56-os forradalom, a forradalom leverése, rendszerváltás után tömeges munkanélküliség, újabban új függőségi rendszer kialakulása.
zsidóüldözés, második világháború, német megszállás, nyilas terror, oroszok bejövetele, kitelepítés, Gulag, kommunista diktatúra, kuláküldözés, a polgárság vagyonának "kollektivizálása", a földek kollektivizálása, 56-os forradalom, a forradalom leverése, rendszerváltás után tömeges munkanélküliség, újabban új függőségi rendszer kialakulása.Ha a világháborúkat és a német, orosz megszállást kiveszem akkor is nemzedékenként legalább két három olyan élmény van, ahol Magyarország polgárai - ölik egymást, vagy ha ezt nem is, de gyötrik, lopják, rabolják, bebörtönzik, kitelepítik, megfosztják egymást valamitől. És ebbe a cigányokkal szembeni folyamatos diszkriminációt bele se vettem. (Náluk a Kádár korban elkezdett felemelkedés a pozitív kivétel.)
Én szerencsésebb vagyok apámnál. Egy hosszú béke időszakában éltem eddig. Apám nem ismerte az apját, a nagyapámat elvitte az első világháború. Apám katonaként részt vett a Felvidék visszavételében. Szociáldemokrata volt, ezért rohadt kommunistának számított a Horthy rendszerben, majdnem kitelepítettek minket (tudod a Tánti) majd rohadt fasiszta volt a kommunizmus idején.
Ötvenhatban munkástanácstag volt, látott ÁVO-s sortűzben meghalt kollégát, és látott meglincselt kiskatonát, elvitték a munkásőrök, és "csak" megverték. Mégis szerencsésnek mondom Öt, hogy megúszta, hogy magyar-magyar harcban nem lett áldozat, s nem lett gyilkos. (A megverést ebben a nagy magyar történetben nem számítom. Talán még büszke is volt rá. Az is kiderült hogy kamaszkori barátom rendőr apja is ott volt rendőrként a másik oldalon. Nem emlékszem hogy haragudtak volna egymásra.)
Bár élt a szomszédban egy fél lábú fiatalember, aki ott volt az ÁVO-s sortűznél. Túlélte, csak a lábát lőtték el. A bátyám mesélt egy barátjáról, aki egy másik irányban ment hazafele a sortűz napján. Másnap tudta meg, hogy nem élte túl.
Az apám mesélt sortűzben megölt emberekről.
Anyám története még tetszik is. "Jöttek emberek a gyárba az egyetemről, hogy el kell menni tüntetni az ÁVO-s laktanyához." - mondta. Aztán azt gondolta, hogy, ha már eljöttek amúgy is a gyárból, akkor inkább jobbra fordul, hazajön és hamarabb megfőzi az ebédet. "Már a lengyárnál voltam, amikor hallottam a lövéseket" -mondta. Este tudta meg, hogy azt hallotta, akkor, hogy belelőttek a tömegbe.
Én már nem ismerem a vér szagát. A föld beitta a munkásét, munkásnőét. A macskakőről feltakarították a meglincselt kiskatona beleit, elmosta az eső a vérét. Felmosták a padlót. Kiszellőztették a termeket. Múzeummá lettek a krematóriumok.
Érzem a kultúránkban.
Félelem. Egymástól. Magunktól. Düh és szégyen. Üvöltés és csendes szomorúság. Rettegés és remény. Túlélés. Csüggedés. Mindez együtt. Ölik a magyarokat. A magyarok.Azt mondják nincs bennünk elég szolidaritás.
Hát, hogyan lenne, ha hasonló mindannyiunk családi öröksége. Hogy arra kell berendezkedni, hogy túléljük egymást. Vagy ha van szolidaritás, az nem Magyarország polgáraira vonatkozik, hanem csak a mieinkre, azok ellenében. A mi magyarjainkra azok ellenében.
És ha az volt az eddigi minta, hogy ahhoz, hogy biztonságban legyünk el kell pusztítani (elzavarni, el-lehetetleníteni, kirabolni, kiszolgáltatottá tenni, karaktergyilkolni) a másikat, akkor kölcsönösen ezt akarjuk.
Némely politika vissza él vele.
Azt akartam irni hogy "a" politika visszaél vele. De ez igazságtalan lenne, mert nem minden politika ilyen.
A most regnáló ilyen. Ahol lehet megoszt minket, és amíg egymásra acsarkodunk építi a maga túlélését.
De éppen olyan politika kellene ami nemhogy nem él vissza vele, hanem segít építeni a köztünk lévő bizalmat.
A "Közösségi Szigetek" ilyen politika lehet. Mert a politika mi (is) vagyunk.
Mert lehet egy masik irány. A kiegyezés. Lehetünk úgy biztonságban, hogy ehhez ne kelljen bizonytalanságban lenni a másiknak.
Meg kell beszélnünk egymással, hogy milyen lenne az ilyen Magyarország.
Mert lehet egy masik irány. A kiegyezés. Lehetünk úgy biztonságban, hogy ehhez ne kelljen bizonytalanságban lenni a másiknak.
Meg kell beszélnünk egymással, hogy milyen lenne az ilyen Magyarország.
Kép:
- http://holokausztemlekev2014.kormany.hu/a-magyarorszagi-holokauszt
- http://www.3szek.ro/load/cikk/36329/sortuzek_a_tuntetokre_az_%E2%80%9956-os_forradalom_magyarorszagon
- http://wikimapia.org/54603/House-of-Terror-Terror-h%C3%A1z
