Azt írtam korábban, hogy a politikából kifogytak a civil tartalmak, vagy fel sem töltődtek. Pedig a politikai szervezetek a civil társadalom részei.

Állampolgárok összehajolnak, megbeszélik a közös ügyeiket, összefognak, szervezkednek és érvényesítik politikai akaratukat. Vagy úgy hogy megkeresik a pártokat, és kiválasztják azt a programot, ami megfelel annak, amit megbeszéltek egymás közt. Vagy, ha nem találnak ilyet, nem hisznek a régieknek, új szervezeteket alapítanak. 
Vagy nem.
De akkor más állampolgárok érvényesítik (rajtuk) az akaratukat.

A civil társadalom önkéntes szociális és polgári csoportok, szervezetek és intézmények hálózata.
Nálunk ebből kevés van, és ami van, az is ritkán épül az állampolgárok aktivitására. A nagyobbak jellemzően állami és más támogatásból működnek. Ezért főleg az adományozókra figyelnek, nekik felelnek. Ezert gyakran óvakodnak a politikai közéleti szerepvállalástól, vagy alig burkoltan az új pártállami rendszer ál-civil szervezetei.
Így sok civil szervezet nem töltődik fel a polgárok akaratával.

A társadalom, a politikai rendszer és a "civil" szervezetek világa is fél-feudális állapotokat mutat.

Ki kell alakítani egy igazi civil társadalmat!
Ez "egy olyan színtér lenne, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek."
"A civil társadalom és a demokrácia közötti kapcsolatok irodalmát Alexis de Tocqueville korai írásai alapozták meg. Szerinte az egyéni szabadságjogok biztosítékai az úgynevezett „demokratikus eszközök”: a helyi önkormányzat, a szétválasztott egyház és állam, a szabad sajtó, a közvetett választások, a független igazságszolgáltatás és a „szövetségesi élet”. Arra a következtetésre jutott, hogy az aktív szövetség a szabadság és az egyenlőség előfeltétele."

(Forrás: wikipédia)

Kép

http://www.histoire-en-questions.fr/antiquite/grece-vie-citoyen.html

http://socialsstudies8.weebly.com/the-feudal-pyramid.html